harmatos
harmatos melléknév -an, -abb
1. Olyan <dolog>, amelyen harmat van; harmattól nedves. Harmatos fű, rét, rózsa, virág. Harmatos lett a ruhája. Farkasait Miklós, amint odaére, | Letevé a kertnek harmatos gyepére. (Arany János) Az üveg harmatos volt a hidegtől. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, költői) Ártatlanságot sugalmazóan, fiatalosan üde, friss <arc, bőr, kül. gyermeké, leányé>.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Üdén ártatlan <lélek>. A gyermek harmatos lelke. Milyen … gyöngéd, harmatos szivűek tudnak maradni ezek … egy életen át! (Kaffka Margit)
harmatosodik.
