harmonika
harmonika főnév ..kát, ..kája
1. Billentyűkkel és gombokkal ellátott kézi hangszer, amelynek apró nyelvsípjait egy kihúzható és összenyomható, fűrészfogakra emlékeztető módon redőzött fújtató szólaltatja meg. Harmonikán játszik. Nyakába akasztja a harmonikát. Nem mozdulnak a tiszai hajók, Egyiken távol harmonika szól. (Juhász Gyula) Zúg-búg a púpos ember harmonikája. (Gelléri Andor Endre)
2. Szájharmonika. A vásáron vett a fiának egy olcsó harmonikát.
3. (zene, régies) Hangmagasság sorrendjében egymásba illesztett s forgatható tengelyen, szekrényben elhelyezett üvegcsészékből álló hangszer, amelyet a játékos pedállal hozott működésbe, s ujja hegyének érintésével szólaltatott meg.
4. E hangszerek közül vmelyiknek a hangja. Harmonikára táncolnak. || a. E hangszereken való játék, harmonikázás. Harmonikát gyakorol, tanul.
Szóösszetétel(ek): szájharmonika; tangóharmonika.
