harsány
harsány melléknév -an, -abb
1. Rendsz. hirtelen felharsanó, élénk, világos színezetű, áthatóan erős <hang, beszéd, zene>; harsogó, harsány éljenzés, kiáltás, nevetés; harsány hangon beszél, énekel, kurjongat, kiált; harsány szavú. Harsány kürtszó hangzott fel. Az Andrássy úti trafikosnak igen erőteljes, harsány, trombitáló hangja volt. (Krúdy Gyula) || a. (választékos) Ilyen hangon előadott, ilyen hangon szóló. Vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) Daloltam a harsány hazafias nótákat. (Móricz Zsigmond) || b. (irodalmi nyelvben) Ilyen hangot, beszédet, zenét keltő. A perzsa vének első hatalmas karénekében egymás után vonulnak föl előttünk a harsány trombita hangjára emlékeztető nevű hősök. (Péterfy Jenő) Meg akarjátok ölni a pacsirtát, Harsány dalost, mert pirkadást dalol … (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) Élénk, rikító színű. Idegesít a harsány tűzű tájak, Szerelmi lázak kába muzsikája. (Juhász Gyula) Mért | öltözködöl halál előtt a fényes | bíbornokoknak, részeg szeretőknek | … harsány színébe? (Kosztolányi Dezső)
