hasítás
hasítás főnév -t, (-ok), -a
1. A hasít igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit hasítanak. A fának darabokra hasítása; szíj hasítása. || a. Ennek eredménye. Nekifeszültek a földnek a csizmasarkok, és nagy hasításokat vágtak rajta, mint patkójával télen szokta jégen tenni a gyerek. (Tömörkény István)
2. (bőripar) Hasíték (2).
