haszonleső
haszonleső [e] melléknév és főnév (rosszalló)
I. melléknév -en [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki mindenben a maga előnyét, hasznát keresi, akinek a tetteit csak a várható haszon irányítja. Haszonleső ember, üzér. Egyes lelkiismeretlen, haszonleső kereskedők a háborúban az áruhiányt a maguk javára fordították. Lidi, gondolkoztál-e a levelek kézhez juttatása felől? – Igen; de micsoda jutalmat szánt érte a kisasszony? – Hogy te oly haszonleső vagy! … (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <magatartás, megnyilvánulás>. Ismerem haszonleső természetét.
II. főnév -t, -je [e] (ritka) Haszonleső személy.
