hat [1]
hat [1] ige -ott, hasson
1. tárgyatlan <Dolog, erő> a természetében rejlő, tőle várt módon, eredményesen működik. Az altató hatni kezd. A feldobott kőre bizonyos idő múlva észrevehetőleg hat a nehézségi erő. Hatni elkezd a lappangó méreg. (Arany János)
2. tárgyatlan Hat (vkire, vmire): <cselekvés, történés, megnyilatkozás> folyamatos változást idéz elő vmely személy, csoport lelkiállapotában, magatartásában v. vmely dolog jellegében. Nem hat rá a jó szóra. Példája sok emberre hatott. A forradalom eszméi sok írónkra hatottak. Hatott reám ez a szó. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (választékos) <Eszmei alkotás> alakító, irányító erejében, hatásában él, ilyen szerepe van. Szavai, eszméi ma is hatnak. Petőfi költészete sohse szűnt meg hatni. || b. tárgyatlan Vki hat (vkire): vki <cselekvésével, főleg szavaival> folyamatosan hatást idéz elő vkiben; folyamatosan befolyásol vkit. Beszélj vele te, te tudsz rá hatni. Kiket nagyoknak mond a krónika, Mind az, ki hat, megérté századát. (Madách Imre) Hagyja, hogy a másik ember mindenestül hasson rá. (Móricz Zsigmond) || c. tárgyatlan Hat vkire: <művész alkotásával> utánzásra v. követésre csábít vkit. Arany sok költőre hatott.
3. tárgyatlan Vhogyan hat: <a tudatban> folyamatosan vmely közelebbről meghatározott állapotot, (vissza)hatást idéz elő. ® Bombaként hat; a meglepetés erejével hat; nyomasztóan, üdítően hat. Én rám … mindig igen kellemetlenül hat, valahányszor egy nagy ember „confessió”-it [= vallomásait] olvasom. (Kossuth Lajos) Éji, cingár alakjuk, mely többnyire kávéházak füstjében pácolódott, különösen hatott itt korán, a tiszta levegőben, rigók és harkályok társaságában. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (választékos) Vmi esztétikailag (vmilyen) benyomást tesz; mutat (10) vhogyan. Nem hat eléggé. Ez a festmény itt jól hat.
4. tárgyatlan (régies, költői) Működik, tevékenységet fejt ki. Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! (Kölcsey Ferenc) Munkálni, hatni, küzdeni vágy a test. (Arany János)
5. tárgyatlan (határozóval) Hat vmi: vminek látszatát, benyomását kelti, folyamatosan vmire emlékeztető élményt idéz elő. Inkább beszélgetésnek hatott, mint előadásnak. Úgy hatott rá, mintha megverték volna.
6. tárgyatlan (határozóval) (választékos) A térben vmeddig terjed, hatol, eljut. ® Elevenig hat; ® velőkig hat v. (régies) velőbe hat. A lámpa fénye nem hat a szobán túl. Érces hangja messzire hat. Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a zene. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (régies, költői) Vmibe hat: behatol vmibe. Ívet és nyilat ragad. | A nyíl suhan, szűz mellbe hat. (Kisfaludy Károly)
7. tárgyas (ritka, régies, költői) Teljesen eláraszt, átjár vmit; áthat. Arcukat ingerlő hűs levegő hatja. (Arany János) Monda Hunor: vérem hatja | Szűzek árnya-fordulatja. (Arany János)
Igekötős igék: általhat; áthat; behat; elhat; előrehat; felhat; hátrahat; keresztülhat; kihat; közrehat; lehat; meghat; odahat; ráhat; visszahat.
hatott.
