határol
határol tárgyas ige -t, -jon
1. Határol vmi vmit: vmely felszíni alakulatnak, településnek vmi a határát alkotja; vminek határa vmi. Európát délről a Földközi-tenger határolja. A községet két oldalon erdő határolja. A kőfalról, amely az ódon kolostort határolta, már lekopott a vakolat. (Krúdy Gyula)
2. (mértan) <Idomot, testet> a síkban v. a térben lezár; éleit v. felszínét alkotja. A háromszöget három egyenes határolja. A kockát hat négyzetlap határolja.
Igekötős igék: elhatárol; körülhatárol.
határolás; határolatlan; határoló; határolt.
