határozó melléknév és főnév, (régies, főleg I. 1–2) határzó
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség, hatóság, testület>, aki, amely határoz vmiről v. vmi felől, vmiben v. vmit; döntő (I. 2a) határozatot, döntést hozó. Gyorsan, könnyen, nehezen határozó ember; az ügyben határozó gyűlés; az előadás időpontjáról határozó értekezlet. || a. (ritka) Magát vmire határozó: magát vmire elszánó, eltökélő <személy>. Magát cselekvésre, ugrásra határozó ember.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Vmit eldöntő; döntő, elhatározó (jelentőségű). Határozó ítélet, ütközet. Jőj el végre, valahára, Te határzó, te nagy óra, Melyben e hon sorsa fordul. Akár rosszra akár jóra. (Petőfi Sándor) Az ön megérkezte határozó lenne. (Jókai Mór)
3. (nyelvtudomány) Határozóként (II) v. helyette szereplő, ezzel a mondatrésszel egyértékű. Határozó igenév ¬; határozó mellékmondat.
II. főnév -t, -ja (nyelvtudomány) A cselekvés, történés, állapot, létezés helyét, idejét v. egyéb körülményeit (okát, módját, célját, eredményét stb.) kifejező mondatrész, bővítmény. ®Képes határozó. A határozó elsőrendű bővítmény.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.