hátrál
hátrál ige -t, -jon
1. tárgyatlan <Ijedtében v. óvatosságból> lassan hátrafelé megy, húzódik. Hátrál vki elől; az ajtó felé hátrál. György ijedve hátrál, oda van egészen. (Arany János) Lassan kifelé hátráltak a szobából. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan <Hadsereg> fokozatosan visszavonul és területeket ad fel. A megvert fasiszta csapatok Berlinig hátráltak. || b. tárgyatlan <Dolog, főleg gép> szokásos haladási irányával ellentétes irányban mozog. Az autó, a vonat hátrál.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Vmilyen feladattól, nehézségtől visszariadva> nem küzd tovább, hagyja, hogy fölé kerekedjenek. Ne hátrálj! Ki még nem nézett a vésznek szemébe, Ha hátrál, gyáva. (Madách Imre)
3. tárgyas (elavult) Hátráltat (1). Az elsők hátrálták az utólmenőket [= a mögöttük menőket]. (Csokonai Vitéz Mihály) De az értől nem ijed meg, Nem hátrálja síkos ut. (Arany János)
Igekötős igék: kihátrál; meghátrál; visszahátrál.
hátráló; hátrált.
