hazugság
hazugság főnév -ot, -a
1. Szándékosan valótlan, hazug, hamis állítás, közlés. Alávaló, aljas, gyalázatos, merő, otromba, szemenszedett, szemtelen hazugság; minden szava hazugság; hazugságba keveredik; hazugságban hagy ¬ vkit; hazugságban marad ¬; hazugságon ér, fog, kap vkit; hazugságra vetemedik; vmely hazugságot rábizonyít vkire; hazugsággal nem sokra megy v. nem megy messzire. Hamis proféták … Azt hirdetik …, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. | Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg. (Petőfi Sándor) Fönséges írótárs, | … az értelem égő | lámpája kezében, | megvetve, mi barbár, | mindazt, mi hazugság. (Kosztolányi Dezső)
2. Vminek hazug volta. A hír hazugsága félrevezette. Látva állításának hazugságát, nem válaszoltam neki. || a. Annak a jellembeli tulajdonsága, aki hazudik, hazudni szokott v. szeret, vkinek hazug volta; hazug, hazudozó természet. Ő a megtestesült hazugság.
Szóösszetétel(ek): hazugsághadjárat; hazugságpropaganda.
