1. A beszélőével v. a szóban forgó személyével azonos helységben lakó <személy, közösség>; odavaló(si). A helybeli parasztok. Jelen volt | … A helybeli lágyszivü kántor. (Petőfi Sándor) Meghíják a rokonságot. A helybeli cigányságot. (Arany János) A vendég tenoristának nagyobb köpőládát kell felállítani a kulisszák mögé, mint a helybeli tenoristának. (Krúdy Gyula) Méltóságos úr, nekem, mint helybéli polgárnak … jogom volna az erdei szállításoknál munkát kapni. (Móricz Zsigmond) || a. A szóban forgó községben lakó <személy, közösség>. A város hivatalos neve Hajdúnánás, a helybeli parasztok csak Nánásnak mondják.
2. Az ilyen helységhez tartozó, ott folyó v. szokásos; helyi. Helybeli posta, színház, szokások, viszonyok.
II. főnév -t, -ek [e] (főleg többes számban) Helybeli személy. A helybeliek jól ismerik. Csupa helybelit alkalmazott.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.