helyiség
helyiség [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Általában épületnek v. lakásnak vmely elkülönített része. Szűk, tágas, zárt helyiség; földszinti, emeleti helyiségek; öt helyiségből álló lakás. A raktár jéghideg, tágas helyiség volt. (Hunyady Sándor) || a. Nagyobb, tágasabb terem. A klub összes helyiségei megteltek. A gyűlés az első emeleti helyiségben lesz. Vendéglői helyiségünk is nagyon jó … kétszáz personát bátran befogadhat. (Tolnai Lajos)
2. Vmely meghatározott célra készült v. haszn. fedett, zárt építmény. Csíráztató helyiség.
Szóösszetétel(ek): 1. helyiségbérlet; helyiséghiány; 2. bolthelyiség; kerthelyiség; klubhelyiség; mellékhelyiség; párthelyiség; pincehelyiség; raktárhelyiség; szavazóhelyiség; tánchelyiség; üzlethelyiség.
