hercegség
hercegség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (1945 előtt)
1. (csak egyes számban) (Uralkodói családok tagjait megillető v. az uralkodó által adományozott) legmagasabb főnemesi, hercegi méltóság, cím, rang. Hercegségre emel vkit. A király hercegséget adományozott neki.
2. Vmely hercegtől kormányzott ország. Liechtenstein hercegség.
Szóösszetétel(ek): nagyhercegség.
hercegségi.
