hergel
hergel [e-e v. ë-ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (népies) <Embert, állatot> bosszantó szándékkal ingerel, mérgesít. Hergeli a harapós kutyát. Nem is állt volna szóba vele, ha … az 5-ösből átszivárgó vendégek nem hergelték volna folytonosan egymásra őket. (Kuncz Aladár)
2. tárgyas (tájszó) Dörzsöl, kapar vmit. A tímár hergeli a bőrt.
3. tárgyas (tájszó) (Szét)piszkál, (szét)hány, (össze)túr vmit. A tyúk hergeli a szemetet. Ne hergeljétek azt az ágyat!
4. tárgyatlan (tájszó) <Kakas> párosul, közösül.
Igekötős igék: felhergel; lehergel; meghergel; összehergel; széthergel.
hergelés; hergelő; hergelődik.
