hervaszt
hervaszt [ë] ige -ott, ..asszon; -ani
tárgyas (átvitt értelemben is) Hervaszt vmit, vkit: okozza, előidézi, hogy vmi, vki hervadjon. A forróság hervasztja a virágokat. A bánat hervasztja szépségét. A csalódás egyre jobban hervasztja a leányt. || a. tárgyas (ritka) Vki hervaszt vmit: <szándékos, tudatos eljárással vminek, rendsz. növényi résznek> hervadását, fonnyadását idézi elő; fonnyaszt. A tea leveleit napon hervasztják. || b. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben is) Vmi (vmiben, vkiben) hervadást idéz elő; vminek az a tulajdonsága, hatása, hogy tőle, miatta vmi, vki hervad; szépségétől, üdeségétől, frisseségétől megfoszt. Érdemeit az idő nem hervasztotta. A bánat hervaszt. Érzem innen kelni rejtekedből A borút, mely titkosan hervaszt. (Kölcsey Ferenc) A mezőkre jő az ősz és hervaszt. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elhervaszt; lehervaszt; meghervaszt; tönkrehervaszt.
hervasztás; hervasztó; hervasztott.
