hét [2]
hét [2] főnév hetet [e-e], hete [e-e]
1. Hétfővel kezdődőleg egymásra következő hat munkanapból és egy pihenőnapból álló naptári időtartam. ® Húsvét hete; ezen a héten; a jövő, a múlt héten; a hét elején, folyamán, végén. Múltak a hetek, a hónapok.
2. Egymásra következő hét napból álló időtartam. Egy hét óta; egy v. két v. több hete: a) hét v. tizennégy v. többször hét nappal ezelőtt; b) hét v. tizennégy v. többször hét nap óta; ® ma egy hete; egy héten belül: még mielőtt hét nap elmúlnék. A konferenciát egy héttel elhalasztották. Egy álló hétig minden hajnalban megszólalt a kakukk. (Móra Ferenc) Már az első héten volt alkalmam látni delejes halálban elpusztult ember hulláját. (Karinthy Frigyes) Már egy hete csak a mamára | gondolok mindig, meg-megállva. (József Attila)
3. Hat egymás után következő munkanapot magába foglaló, rendsz. hétfőtől szombatig számított időtartam. Ezen a héten 150%-ot ért el. A hét letelt, a szombatest itt, Kinyugszom [= kipihenem] végre fáradalmit. (Madách Imre) || a. Vmely sajátos célnak szentelt hét egymás után következő nap v. hat egymás után következő munkanap. Barátsági, takarékossági hét; fémgyűjtő hetek; a magyar könyv hete.
Szólás(ok): (népies, régies) hány hét a világ?: hogy vagy? mi újság?
Szóösszetétel(ek): 1. hétszámra; 2. kultúrhét; mézeshetek; munkahét; nagyhét.
