hetes [2]
hetes [2] [e-e] melléknév és főnév (kissé bizalmas)
I. melléknév
1. Hét nappal ezelőtt született v. keletkezett s azóta meglevő <élőlény, dolog>. Hetes csibe; heteskenyér, zsemle; hetes szakáll. [A tisztek] egy … nap délutánját arra használták, hogy a … hetes sarat kissé leverjék magukról. (Jókai Mór)
2. Egy hétig v. egy hét óra tartó. Hetes eső. [A farkas] hetes koplalás után beszorul az erdőről a faluvégekre. (Jókai Mór) Itt ülünk, mint hetes esőben a piacon a … napszámos – éhes gyomorral, üres zsebbel. (Tolnai Lajos)
3. (ritka, régies) Olyan, aki a szóban forgó héten szolgálatra be van osztva. Te abban az ágyban fogsz hálni, … amelyikben … a hetes szolga hált. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a személy, akinek kötelessége azon a héten, amelyre kijelölték v. beosztották, vmely meghatározott feladatkört betölteni. A negyedik osztályban hétfőtől Marika lesz a hetes. Az őrmester jelölte ki a heteseket. Régen a földesurak udvarába a jobbágyokat felváltva berendelték hetesnek. Kin van a sor a kastélyba menni hetesnek? (Jókai Mór)
2. (régies) Olyan szolga, munkás, aki hetenként kapja a fizetését. Itt az előszobában alszik a hetesem, hű, megbízható ember. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): elsőhetes; héthetes.
hetesi; hetesség.
