hétköznapi
hétköznapi melléknév -an, -bb
1. Hétköznapon végzett, akkor szokásos. Hétköznapi munka. || a. Hétköznap használt, hétköznapra való. Hétköznapi ruha. Ott áll Dobó a hétköznapi galambszín posztósüvegében. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, akit, amit a hétköznapok megszokottsága, átlagos volta jellemez; közönséges, egyszerű. Hétköznapi ebéd, ember, esemény. A víg színmű a hétköznapi élet … nevetséges oldalait kitüntetve, mulattat és tanít egyszersmind. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Egyhangú, jellegtelen, színtelen. Hétköznapi arc. Rendes hétköznapi hangulatba zökkent. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, választékos) Nem választékos, nem finom. Hétköznapi beszéd; hétköznapi módon.
hétköznapias; hétköznapiság.
