1. Olyan <élőlény, tárgy>, aki, amely hever (1, 3–4) vhol. A fűben heverő ember; az asztalon heverő könyv; heverő pénz: a) (közgazdaságtan) be nem fektetett, jövedelmet nem hozó p.; b) félretett, tartalékolt p. Ebben az országban heverő tőkepénz nincs. (Jókai Mór) Cenci … feltette az ókulárét, hogy megnézze az asztalon heverő könyveket. (Babits Mihály) Az asszony a lábánál heverő kutyát simogatta meg. (Nagy Lajos) || a. Használatban nem levő, éppen fölösleges. Megpróbáltam a heverő érdemrendek közül egyet kikérni a rend kincstárnokától. (Jókai Mór) Írtam …, hogy kölcsönözzön két napra egy heverő kalapot. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Olyan <hely>, ahol heverni szoktak. A magyar … Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverő helyének. (Berzsenyi Dániel)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.