1. Olyan <személy>, aki cselekedeteiben, elhatározásában megfontolt, indulattól, izgalomtól, szenvedélytől mentes. Higgadt ember. Eötvös … eredetileg higgadt, érzelmességében komoly lélek. (Péterfy Jenő)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <ész, magatartás, megnyilatkozás>. Higgadt elmével. A szenvedélyes hozzászólások között egy-két higgadt hang is akadt. Higgadt vérrel megolvasva, amit eddig írtam, úgy hiszem, hogy mindaz idétlen agyrém. (Arany János) Mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír [= szab]. (Madách Imre)
3. (népies, költői) Idegen elemektől, zavaros részecskéktől megtisztult, lecsendesedett <folyóvíz>. A zúgón túl már higgadt a patak. Az Alföldön már higgadt a Tisza. Tiétek … A szűzi lég, harmatkönyű Higgadt folyam, fris lengeteg. (Arany János)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.