himlő
himlő főnév -t, -je [e] (csak egyes számban)
1. (Fekete, hólyagos v. valódi) himlő: apró, gennyes hólyagokkal járó, súlyos fertőző betegség; gyógyulása esetén a hólyagok helyén hegek maradnak. Himlő ellen beoltották. Megkapja a himlőt. || a. Bárányhimlő.
2. (ritka, tájszó) A himlővel járó hólyagok nyomán visszamaradt heg. A szegény gyerek … el volt csúfítva himlői által. (Eötvös József)
3. <Állaton> bőrkiütésekkel, savós hólyagokkal járó fertőző betegség.
4. (tájszó) Veres himlő: skarlát, vörheny.
5. (növénytan) <Egyes növények (pl. sáfrány, lucerna, kül. burgonya) gumóján, ill. gyökérzetén> foltokban mutatkozó gombabetegség (rhizoktonia).
Szóösszetétel(ek): 1. himlőanyag; himlőbeteg; himlőellenes; himlőhely; himlőhólyag; himlőjárvány; himlőmegbetegedés; himlőméreg; himlőnyavalya; himlőnyirok; himlőtünet; 2. bárányhimlő.
