hiúság
hiúság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) A hiú (1) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság. Anyai, női hiúság; ® sértett hiúság; hiúságában sértett ember; vmi ® hízeleg a hiúságának; fölébreszti, kielégíti vkinek a hiúságát; vkinek a hiúságát ® legyezi; ® legyezgeti vkinek a hiúságát. Megsértették a hiúságát. [A nemzetgyűléshez.] Kit a hiúság vagy silány önérdek Csábít e helyre, az szentségtelen Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre. (Petőfi Sándor) Pávai uramat megcsípte a hiúság bolhája. (Mikszáth Kálmán) Hízelgett a vén ember hiúságának, hogy Szeniczei báró jár az ő leánya után. (Krúdy Gyula) || a. Ebből fakadó magatartás; hivalkodás, tetszelgés (vágya). Hiúságból tesz vmit; hiúságból festi az arcát, a haját. Megsodorta bajszát, de az visszahajla … A pajzán suhancok még inkább nevették E hiúságért az isten-teremtettét. (Arany János)
2. (régies, választékos) Hiú (3), tartalmatlan, haszontalan, hiábavaló dolog; semmiség, haszontalanság, hiábavalóság. Hiúságok hiúsága. Lemond a világi hiúságokról. Minden hiúság, mond a biblia. (Madách Imre)
hiúsági.
