1. Közvetítő személy útján meghatározott helyre v. magához hív, kér, rendel vkit. Orvost hívat a beteghez. Hívattál, itt vagyok. Telefonhoz hívatta. A királynét hívatják, és megmondja néki a király, hogy miért beteg a fia. (Mikes Kelemen) „Hát a másik hol van?” fanyalogva kérdi. | Senki sem hinné, hogy kedves öccsét érti. | „Szénát hord szegényke künn, a béresekkel, | Hivatom” – de György úr ezt rikoltja: „nem kell”. (Arany János) A király … azzal a szándékkal hívatta magához Fortunátus Imrét, hogy őt falatja fel az oroszlánnal. (Móra Ferenc) || a. (vallásügy) Hívatja a papot: a) (régies) házasságot kíván kötni. Dorottya Oporral mindjárt kezet csapott: | Levágatta tulkát, s hívatta a papot. (Csokonai Vitéz Mihály) b) a halotti szentséget, az utolsó kenetet kívánja feladatni vkinek. Olyan rosszul volt az apjuk, hogy már hívatták a papot. || b. (régies) Törvénybe hívat vkit: törvény elé idézteti. Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi, Hivasd a törvénybe, | Ha tudod, Werbőczi. (Ady Endre) || c. Közvetítő személy útján vendégségbe hív vkit. Lakodalomba, torra hívat. Engem is hívatott a lakodalmába, de nem mentem el.
2.Vminek hívatja magát: <megszólításban> vmely állapot, foglalkozás, méltóság, rang, cím nevének megadását követeli a maga számára; megköveteli, elvárja, hogy annak hívják. A régi úri világban méltóságos asszonynak hívatta magát. Szereti magát professzor úrnak hívatni.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.