hogyne

Full text search

hogyne [ë] határozószó, mondatszó és főnév
Általában határozott, erélyes, nyomatékos igenlés kifejezésére: természetesen; természetes, hogy …; persze (, hogy …)
I. határozószó (feltételes módú állítmánnyal és kirekesztő szórenddel kapcsolatban)
1. <Kérdésre adott nyomatékos igenlő feleletben:> természetesen, persze hogy … (feltételes módú állítmánnyal) [Eszel levest?] – Hogyne enném: természetesen eszem; persze hogy eszem. [Elviszed a csomagot?] – Hogyne vinném.  Ismeri-e az öreg Ceceyt, a fakezűt? – Hogyne ismerném. (Gárdonyi Géza) || a. <Elhangzott (kijelentő módú) állítás megerősítésére, rendsz. az állítás nyomatékos szavának megismétlésével.> Haragudtam rá, (de) hogyne haragudtam volna, mikor … Fáradt; hogyne volna fáradt ennyi munka után. Előzőleg felhívott telefonon. Hogyne hívott volna, hiszen alig várta, hogy …  Megyek édes fiam, hogyne mennék! (Mikszáth Kálmán) Az öreg asszonyság hevesen bólintgatott fejével: – Megmondom, hogyne mondanám meg. (Krúdy Gyula) || b. <Felszólítást, kérést jelentő mondat után a készség nyomatékos hangsúlyozására.> [Tedd meg, kérlek.] – Hogyne tenném meg.  „Nem hagyok örököst … csak egy hű cselédet: Azt kötöm szivedre – meg a magyar népet.” … A király pediglen így felelt szavára: „Hogy ne lenne gondom az öreg szolgára?” (Arany János) || c. <Megelőző közlés magától értődő, természetes következményének élénkítő bevezetésére.>  Nem kerestek engemet kötéllel; Zászló alá magam csaptam én fel: Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád! (Arany János) Ő [= a nevelőnő] is volt egyszer fiatal, hogyne fogta volna el ez a kísértés [a férjhez menés vágya]! (Ambrus Zoltán)
2. <Tagadó formában feltett kérdésre adott válaszban, a kérdésben foglalt tagadás erélyes cáfolására.> [Nem hallottad?] – Hogyne hallottam volna. || a. <Tiltásra, tiltó alakú kérésre adott feleletben, vmely ellenkező cselekvés természetességének hangsúlyozására.> [Ne írj neki.] – Már hogyne írnék?!  „Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj, ne menj ki szentem: | Valami hidegség úgy borzongat engem!” | „Hogy ne mennék, édes? majd itt ér a hajnal.” (Arany János)
II. mondatszó
1. <Állító alakú kérdésre adott nyomatékos igenlő feleletként, néha megelőző indulatszóval együtt:> természetesen úgy van (volt, lesz) <, ahogyan a kérdés szavaival állíthatjuk>; persze. [Eljössz?] – Hogyne! [Eszel levest?] – Ó hogyne!  Fenntartja még ezt a meghívást? – Óh hogyne, persze … (Móricz Zsigmond) Hát mosást is vállal? – Hogyne. Mos, vasal, még pedig hogyan. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) <A megelőző közlés tartalmának természetes, magától értődő voltát kiemelve, magyarázat bevezetéséül:> természetes, hogy azt tettem (, hiszen) …  [A tenoristára] áhitatos tisztelettel néztem … Hogyne: annak az angyalképű lánynak a papája! (Gárdonyi Géza)
III. főnév (ritka) A „hogyne” szóval való felelet. Az időnként hallatott „úgy van”, „hogyne” közben elszundikált.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi