1. Olyan <személy>, akinek az a betegsége, hogy alvás közben felkel, öntudatlan állapotban járkál, esetleg tesz-vesz, beszél, anélkül, hogy felébredne; alvajáró, lunátikus. Holdkóros ember, férfi. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, rá emlékeztető. Holdkóros ábrázat, tekintet. Fagyos, holdkóros mosoly vonult végig … fehér arcán. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Zavaros gondolkodásra valló. Holdkóros beszéd. Holdkóros világnézetek jellemzik valamennyi akkori elbeszélésemet. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Holdkóros személy. A holdkórost gyógyítani kell. Várta, hogy a tanár beszélni kezdjen. De az nem beszélt. Nézdelődött, mint a holdkóros. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Holdkórosra (II. 1) emlékeztető, zavaros gondolkodású, magatartású személy. Olvastad, miket írt az a holdkóros?
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ábrándok után futó, ábrándokat kergető személy. Holdkórosa vagyok annak az ábrándnak, hogy valaha drámai színésznő lehetnék. (Jókai Mór)
holdkórosság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.