1. (választékos v. finomkodó beszédben) Nő (asszony, leány). ®Bizonyos hölgyek; ® csillagkeresztes hölgy. Kínáld meg a hölgyeket! A hölgyeké az elsőség! Hölgyek is voltak a társaságban. Ki volt az a hölgy, akivel láttalak? Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok. (Petőfi Sándor) A hölgyek páholyaikban kendőjüket lobogtatják. (Ambrus Zoltán) Gyöngéd félhomályban négy hölgy kártyázott. (Hunyady Sándor) || a. (választékos v. finomkodó beszédben) <Megszólításként, rendsz. birtokos személyraggal, főleg városi nyelvhasználatban; olykor fölényeskedő v. leereszkedő árnyalattal:> Hölgyem!; Hölgyeim és uraim! Mit parancsolnak a hölgyek? A hölgynek van már jegye? Minden szód fulánk szivemben, Egy csókkal mérgét, oh hölgy, édesítsd meg. (Madách Imre) || b. (rendsz. jelzővel) (bizalmas, rosszalló, gúnyos) Kis hölgy: könnyűvérű, könnyű erkölcsű nő; hölgyike. Szép kis hölgy! Két kis hölgy kacérkodott velük.
2. (birtokos személyraggal) (régies, irodalmi nyelvben) Vkinek a felesége, ritk. jegyese v. kedvese. Ősz atya, … ha jeles volt híre Csabának, | S ösmeretes nálad, … vedd kegyelembe. | Lányodat, … add, hölgye lehessen. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas, kissé gúnyos) Vkinek a (szíve) hölgye: az a nő, akibe vki szerelmes. Ott megy a hölgyével.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.