hórukk
hórukk mondatszó és főnév
I. mondatszó (rendsz. hosszan megnyújtott ó-val, a második szótagon erősebb hangsúllyal) <Több személy közös erőkifejtésekor, kül. nagy teher emelésekor, továbbmozdításakor az egyidejű erőkifejtés irányítására használt szóként.> Na most! Hórukk! Egy, kettő, három, hórukk! Na, gyerünk. Hórukk! Kezdi kidobálni a bútorokat az ablakon a szekérbe. (Karinthy Frigyes) Hatalmas „Hórukk!” ordítással megindultunk fölfelé a pénzszekrénnyel. (Gelléri Andor Endre)
II. főnév -ot, -ja (ritka) Ez a szó mint a közös erőkifejtés egy-egy mozzanatának vezényszava; ennek a szónak hangoztatására. Nagy hórukkal cipelték a szekrényt a lépcsőházban.
Szóösszetétel(ek): hórukk-kiáltás.
hórukkol; hórukkos; hórukkoz.
