hossz [1]
hossz [1] főnév -at v. -t, -ak v. (-ok), -a
1. (3. személyű birtokos személyragos alakban) A vonal kiterjedése; hosszúság. Az egyenes, a görbe hossza; a háromszög egyik oldalának hossza. || a. (3. személyű birtokos személyragos alakban) Síkidomnak, területnek v. tárgynak nagyobbik kiterjedése a nála kisebb szélességgel szemben; hosszúság. Az udvar, az út, az utca hossza; a drót, a zsinór hossza. Hosszában elég a szövet, de szélességében nem. A szalag hosszából levág egy darabot. [Toldi] a gyepen egy kis helyet pécézett, Négy lépés a hossza, széle csak felényi. (Arany János) || b. (3. személyű birtokos személyragos alakban) Mind a három kiterjedésében mért tárgynak vízszintes kiterjedései közül a nagyobbik. A szoba, a terem hossza. || c. (sport) <Úszásban> az uszoda hosszúsága. Az utolsó hosszban erősítették az iramot. Egy teljes hosszt vert rá. || d. (rendsz. 3. személyű birtokos személyragos alakban) Általában vmely testnek, tárgynak két vége közt mérhető távolság, tekintet nélkül a tárgy helyzetére. Az épület, a ház, a kocsi hossza; ® széle, hossza egy; se ® széle, se hossza; ® végtől hosszig. A nílusi krokodilus hossza általában öt-hat méter. Az iroda hosszát össze-vissza méri oly nagy léptekkel, minőkkel a falnak hosszát szokták a mérnökök lánc nélkül mérni. (Vas Gereben) Szélességre ugyan ásónak is elég Lenne [a dárda], ha elvágnák a hosszának felét. (Arany János) || e. <Lósportban> a versenyló testének v. vmely testrészének egyik végétől a másikig mért távolsága, rendsz. annak érzékeltetésére, hogy a győztes és a helyezettek között a célba érés pillanatában mekkora volt a távolság. Öt hosszal nyerte a futamot. || f. (sport) <Kerékpársportban, úszásban> a versenyző testéhez, ill. a kerékpár nagyságához mért távolság, amellyel a célba érés pillanatában mérik a győztes, ill. a helyezettek közötti különbséget. Úszásban egy teljes hosszal nyert. || g. (népies) Hosszat ereszt: <fonásban> a fonalat fonás közben egy darabig az ujjára csavarja, s csak azután perdíti rá az orsóra.
2. (3. személyű birtokos személyragos alakban) Időnek, cselekvésnek, történésnek, folyamatnak tartama. Egy óra hosszáig ült nálam. [Hogy az apácarend fejedelemasszonyává legyen Rozgonyi Piroska] Érdeme a tört szív, nem az idők hossza. (Arany János) || a. Se vége, se hossza v. se hossza, se vége v. vége, hossza nincs: a) olyan hosszú ideig tart, hogy nem lehet a végét kivárni; b) beláthatatlan távolságba, messzeségbe terjed. Körülötte a homokbuckáknak Se hossza, se vége. (Petőfi Sándor) Folyik az adomázás, hogy hossza, vége nincsen. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. tű.
Szóösszetétel(ek): 1. hosszátmérő; hosszcsapágy; hosszegység; hosszeszterga; hosszfűrész; hosszgerenda; hosszhullám; hossznézet; hosszoldal; hosszréteg; hosszrezgés; hosszszabályozó; hossztalpfa; hossztartó; hossztörés; 2. fejhossz; hajóhossz; hullámhossz; karhossz; lengéshossz; lóhossz; orrhossz; szálhossz; szikrahossz; testhossz.
