hova

Full text search

hova határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan hová
I. kérdő (főhangsúlyos szóként)
I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
A. <Irányulás kifejezésére.>
1. <A cselekvés, történés irányulását tudakolva:> mely(ik) helyre, tájra, vidékre, országba v. irányban. Hova mégy? Hova tetted a kulcsot? Hova készülsz nyáron?  Már ma Ugyan hová mennél, ilyen éjtszakára? (Arany János) Első egypár nap alatt nem vette azt észre Malmont, hogy hová jutott. (Jókai Mór) Hahó Aladár! … Hová szaladsz? Ne nevettesd ki magad! (Mikszáth Kálmán) Emlékszel-e rám? … | Vadászni készültünk, hová is? Indiába! (Tóth Árpád) Ődöngtem az idegen perronon, | s nem tudtam mihez fogni … hova | innen, hogy hogyan? (Szabó Lőrinc) || a. <A beszédhelyzettel v. a szövegkörnyezettel bizonyos fokig meghatározott helyre irányuló kérdésként.> Hova iratkoztál be?
2. <Határozatlan helyre irányuló kérdésként bizonytalanság kifejezésére:> miféle (nem ismert) helyre, vidékre v. irányba? Hova lett v. tűnt a kalapom? Azt sem tudja, hova tegye ®; nem tudom, hova tegyem ®.  Hova lett a tarka virág a mezőkről? (Petőfi Sándor) Nem tudták kitalálni, hova lehetett vasárnap reggel, ilyen korán a gazda. (Móricz Zsigmond) A díjnok újra elment a kis kávéházba. A vörös kaszírosnő azonban azúttal nem jelent meg. Hova lehetett? (Babits Mihály) || a. <Főként nézést jelentő igével kapcs., helyre, tárgyra v. irányra vonatkoztatva.> Hova bámulsz már megint?  Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatban, az érzelem irányulására célzó kérdésként.> Hova húz a szíved?: a) kihez vonzódol? b) mivel szeretsz foglalkozni? || a. Milyen eredményre? Hova vezet ez a viselkedés? Hova jutunk ilyen okoskodással?
4. (átvitt értelemben) Milyen helyzetbe, állapotba? Hova jutsz, ha így folytatod?  A férjem imád engem. Sejtelme sincs róla, hová jutottam. (Ambrus Zoltán) Aggassuk őket [= a szökevényeket] fára, hogy akik megint szöknek, lássák: hova jutnak. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben) A cselekvés célját tudakoló kifejezésben, állandósult szókapcsolatban.  [A zsoldosok] sehogy se értették, hová vág ez az új ravaszság. (Mikszáth Kálmán) Gyurka elértette, hogy hova vág a kérdésem. (Ambrus Zoltán)
6. Hova, hova nem: nem lehet tudni, hogy hová, de valahová (egyszer csak, mégis csak) … Hova, hova nem, egyszerre csak eltűnt.  Bujdosóvá lett az egész földön. | Hová, hová nem lett? elosont a háztól. (Arany János)
7. (népies) Hol? Vajon hova marad ilyen sokáig?  Etelét emlitem: hova késik hadban. (Arany János)
B. <Helyben maradást jelentő kifejezésben. A való igenévvel v. a valósi melléknévvel kapcsolatban.>
1. <Dologról szólva:> Hova való?: hova kell tenni? hova (mihez) tartozik? hol a helye? honnan került ide? Hova való ez a csavar? Hát ez a lap hova való?
2. <Személyről szólva:> Hova való(si)?: honnan (mely községből, vidékről, országból) való(si)? honnan jött v. költözött ide? Hova való(si) vagy?
II. <Érzelmileg színezett mondatban, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.>
1. <Főleg bosszúság, türelmetlenség kifejezésében vmely szitokszóként is használt szóval nyomósítva, állandósult szókapcsolatokban:> hova? Hova a ® csudába? Hova a ® fenébe? Hova az ® ördögbe? Hova a pokolba tetted már megint a gyufát?  A zarándok leült a földre és a csuhája bélését bontogatta. – … No, hova a pokolba varrtad azt a levelet? (Gárdonyi Géza) Hova lehetett … ilyen korán a gazda? … De hova a gutába mehetett. És ha megy, mért nem szól. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Felkiáltásban:> (m)ilyen rossz, súlyos v. lealázó (anyagi, társadalmi) helyzetbe; milyen erkölcsi mélységbe …! Hova jutottunk! Hova süllyedtünk!  Oh jaj, hová juttat még italod! (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
3. (ritka) Mennyire, milyen nagy fok(ú)ra.  S ki tudja, hova tökéletesítették volna még a nyelvüket, ha az akadémiájukat felállíthatják? … (Jókai Mór)
4. <Állandósult szókapcsolatokban, érzelmileg színezett kérdésben vmely gondolat(menet), megnyilatkozás, cselekvés szokatlan, meglepő voltának érzékeltetésére, gyak. szemrehányással.> Hova beszélek?! Hova gondol?!  Hova is gondolt kend, mikor ezt tette? (Eötvös József) Öreg, hová beszél magáról, ilyen ősz fejjel? (Vas Gereben) Megálljon Pizsere uram, megálljon, Azaz hová beszélek … (Mikszáth Kálmán) Hová gondolsz, vén gazember? – kiáltott felháborodva Potrubányi úr. (Krúdy Gyula)
5. (népies) <Vminek nem célszerű, nem ésszerű voltát jelentő érzelmileg színezett kérdésben:> minek? Ugyan hova fűtsünk már szeptemberben?
6. <A lesz ige némely alakjával állandósult szókapcsolatot alkotva, érzelmileg erősen színezett kifejezésben, állító v. tagadó szerkezetben, főleg tanácstalanság, elbizakodottság kifejezésére.> Hova legyek?!: mit is tegyek? Nem tudta, hova legyen v. nem tudott hova lenni (bánatában, keserűségében, a nagy kevélységtől, gőgtől): azt se tudja, mit csináljon.  Izabella királyné Budában | Azt se tudja, hova lesz buvában. (Arany János) Molnár Andrásné asszonyom nem tudott hova lenni a kevélységtől. (Mikszáth Kálmán)
7. <Általános tagadó közléshez, tiltó mondathoz, hasonló értelmű kérdésben:> Hova … (máshová)?: sehová … Hova is mennék, ha te nem lennél?  Zsuzsánna kérem, én megmondom magának az igazat, ez a szoba az én szobám … Akkor mán hová menjen éccaka, a világba, még a rendőr is bevinné … csak botránykodás így is úgy is. (Móricz Zsigmond)
III. <m értékű v. tagmondat értékű szóként.>
1. (gyak. ismételve) Mely(ik) helyre mégy? hová mégy? Hova ilyen korán? Hova, hova kislány?  „Hová, hová, édes férjem?” „Megyek a csatába …” (Arany János) || a. <Alkalmilag egyéb ige nélkül:> hová tűnsz?  Hová, hová, te képzet csalfa kéje? (Kölcsey Ferenc)
2. Hova, hova nem: nem lehet tudni, hogy hová [lett, tűnt el stb.], de valahová (egyszer csak, mégiscsak) …
II. vonatkozó (mellékhangsúlyos szóként)
1. (ritka, régies) Amely helyre, ahová.  Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, | A szép Kis-Kunságot! (Petőfi Sándor) –11 <Helyet, tárgyat jelentő olyan főnévvel kpcs., amelynek nincs helyhat ragja; amelyre, amelyhez stb. helyett.>  A lapért, hova kaució s tulajdonossági jog is értendő, fizet tizenkétezer forintot. (Tolnai Lajos) || a. Van v. nincs hova: van (nincs) olyan hely, ahová. Nincs hova menjek.  Nincs hová lehajtsa fejét a világon. (Arany János) –a1 <főnévi igenévvel kapcs., a vonatkozó érték elhalványulásával.> Nincs hova mennie.
III. határozatlan (mellékhangsúlyos szóként) (ritka, népies) <Más határozó után, néha megelőző vagy kötőszóval:> és, ill. vagy egyéb (hasonló) helyre.  [A gyereket] elkűdhetné kigyelmed a szőlőbe, hová, munkára. (Kovács P.) A tanár a szomszéd házban lakó orvoshoz utasította a parasztot, de az már akkorára elment hazulról, a színházba, vagy hová. (Ambrus Zoltán)
IV. <Kérdő-, vonatkozó-, határozatlan névmással v. határozószóval kapcsolatban, a megosztott határozatlanság kifejezésére; mindegyik szót külön hangsúlyozva.>
<Állandósult szókapcsolatokban, igei állítmány nélküli mondatban, mondat értékű v. tagmondat értékű kifejezésben, meg nem határozott, ill. esetenként váltakozó helynek érzékeltetésére.> Melyik hova: az egyik ide, a másik oda; mikor hova: egyszer ide, máskor oda. [Hova jársz esténként?] – Mikor hova, rendszerint a művelődési házba.
Szóösszetétel(ek): ahova; akárhova; bárhova; máshova; mindenhova; sehova; valahova.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi