hozzá

Full text search

hozzá határozószó és igekötő
I. határozószó (személyragos -m, -d, hozzá v. (főleg 1–2, 9–10) hozzája; -nk, -tok, -juk v. (régies) -jok (A 4–8. jelentésben csak egyes szám 3. személyben haszn.) Nyomósítva: énhozzám stb., őhozzájuk (A hozzá- igekötős igékkel kapcs.-ban nem haszn.; személyragozott alakban az egyszerű igékkel nem alkot összetételt. Pl. hozzám szegődött) <A személynévmás nem haszn. -hoz, -hez, -höz ragos alakja helyett néha a mutató névmás -hoz, -hez, -höz ragos alakjának jelentésében.>
Az I. sz. bekezdés kilencedik sorában a „helyett” szó után vesszőt kell tenni.
Általában: a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyhez, tárgyhoz, dologhoz.
1. Az ismert, a szóban forgó személyhez v. tárgyhoz, szorosan melléje v. közvetlen közelébe. A szoba közepén állt az apa; fia odalépett hozzá. Ide állítjuk az asztalt, told hozzá a székeket!  Itt szorítám esedezve Hozzám gyenge térdeit. (Berzsenyi Dániel) Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. (Ady Endre) || a. (katonaság) Hozzám! <vezényszóként:> gyere v. gyertek ide, ahol vagyok. || b. Vkinek tartózkodási helyére, lakására, munkahelyére stb. Este felmegyünk hozzád.  Egyedül voltam én sokáig. | Majd eljöttek hozzám sokan. (József Attila)
2. Addig a helyig, ahol a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy tartózkodik; addig a közösségig, amelybe az illető személy is beletartozik. Hozzánk is eljutott a hír.  Kenyér magva, tőke magva, | megy a csűrbe, fut a bankba. | Hozzánk nem ér, csak a hangja. (József Attila)
3. <Élőszóbeli, írásbeli megnyilatkozást jelentő igével v. kifejezéssel:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez <intézve szavait>. Itt vár rád ez a szerencsétlen ember. Szólj már hozzá egy jó szót!  Társaimmal hosszan beszélgettünk … Többek között szóltam én hozzájok: | „Szegény Tisza, miért is bántjátok? | … ő a föld legjámborabb folyója.” (Petőfi Sándor) Késlekedő, tunya vörös Nap | Hozzád kiáltok. (Ady Endre)
4. A szóban forgó dologhoz <(szükséges) kiegészítésül, tartozékul>. Vesz magának kék ruhát s hozzá egy széles karimájú kalapot. Evett egy bécsi szeletet, s megivott hozzá egy pohár sört.  Mit ér a gond kenyéren és vízen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. (Vörösmarty Mihály)
5. Arra a cselekedetre v. magatartásra, amelyet az előzményekből v. a szövegkörnyezetből ismerünk. Volt hozzá képe v. pofája. Hát volt hozzá lelked, hogy …?!
6. A szóban forgó dologgal kapcsolatban, azt illetőleg, arra vonatkozólag. Jó terv; kívánok hozzá sok szerencsét. Mit szólsz hozzá? Elég az hozzá: hogy röviden összefoglaljam v. lezárjam a kérdést: …; hogy végül röviden fejezzem ki magam (fejezzük ki magunkat): … || a. A szóban forgó dologgal egyidejűleg és vele szorosabb összefüggésben; rá.  Bubenyik a szájába vett [a borból] … néhány csöppet, folyatta, csámcsogtatta a nyelvén. – Döfi, – szólt, a fejét is ingatván hozzá, miközben behúnyta apró szemeit és felhajtotta a poharat egészen. (Mikszáth Kálmán)
7. A szóban forgó dolog céljára, annak megvalósítására. Énekelni tanul, van hozzá tehetsége.  Meg tudok-e én [a főispánságnak] … felelni? – Elég jól áll rajtad a mente, elég ravasz vagy és most már elég vagyonod is lesz hozzá. (Mikszáth Kálmán)
8. (bizalmas) <Rendsz. a még, ritk. és, s szóval együtt v. önállóan:> ráadásul, tetejébe még; sőt, mi több, … Éppen ott jön, s hozzá még jó gyorsan. Beteg, s még hozzá egyedül van. Gyermeke született, s hozzá fiú!  Álmaiban szokott az ember ilyen arcokat látni, – félig emberé, félig hyénáé, mikor szívére fekszik a felébredve lélekzetét érzi visszafulni tüdejében. Hozzá a magasnak tetsző … termet, a süvöltő síri hang … (Jókai Mór) Nem egy ember beszélt … így, hanem sok és hozzá a társadalom java, a különböző osztályok vezéregyéniségei. (Tolnai Lajos)
9. <Közelség kifejezésében:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz <viszonyítva, mérve>. A fürdő közelebb van hozzánk, mint hozzátok.  Közel hozzám ne dörögjön ágyú, Hogy barátaimnak fecsegésit értsem. (Csokonai Vitéz Mihály)
10. <Különbözők hasonlításában, olyankor, ha a hasonlóságot emeljük ki:> a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz <mint a hasonlítás mértékéül vett személyhez, dologhoz viszonyítva>. Hasonlít hozzá; hasonló, méltó hozzá.  Nékem a cakó ismét fiút hozott, Ki oly hasonló hozzám, mint magam. (Berzsenyi Dániel) || a. Hozzá képest: a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyhez, dologhoz viszonyítva.
11. <Olyan igével, melléknévvel v. kifejezéssel kapcsolatban, amelyeknek egyébként -hoz, -hez, -höz rag a vonzatuk; a -hoz, -hez, -höz ragos határozó helyett:> az említett, a szóban forgó, az ismert dologhoz, (ritka) személyhez. Ért, konyít hozzá. Nem fér hozzá kétség, hogy … Semmi köze hozzá: a) s. k. ahhoz a dologhoz; b) s. k. ahhoz az emberhez.  Tudom, semmi, de semmi közötök | hozzám, butuska tücskök a fű között … (Szabó Lőrinc)
12. (régies) Isten hozzád! v. Isten hozzátok!: <(hosszabb időre való) távozás esetén v. végleges búcsúzáskor tegező viszonyban egy, ill. több személyhez szóló köszöntés:> Isten veled! v. Isten veletek!  Isten hozzátok! lelkem múlatni szeretne Még véletek, kedves hiveim, de az elragadó szél Képzeletem százrétü vitorlájába belé fújt. (Petőfi Sándor)
13. (népies) Hozzáig (hozzámig, hozzádig; hozzánkig, hozzátokig, hozzájukig): a) addig a helyig, ahol a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy van, tartózkodik. Az árvíz hozzánkig elért. b) olyan messzire, távolságra, hogy a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személyt is éri, érinti, az illető személyre is közvetlen hatással van.  Nagy érdem lehetett az, melynek jutalma hozzáig elért … (Vas Gereben) c) a szóban forgó, a személyraggal meghatározott személy tudatáig. Hozzánkig is eljutott a dolog híre. A kiáltás hozzánkig elhallatszott.
II. igekötő.
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a hozzá- igekötős címszavakat, főleg igéket.> (A hozzá- igekötős igék nem használatosak a hozzám, -d, -ja, -nk, -tok, -juk személyragos határozószókkal, csak a főnév, a főnévi értékű szó -hoz, -hez, -höz ragos alakjával. Pl. Hozzájárul a javaslathoz. Első kérőjéhez hozzáment)
B. <Önállósítva, hozzá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. megelőző állítás nyomósításaként, s szóban forgó igével egyértékű.> [Hozzáadod a lányodat a fiamhoz?] – Hozzá [= Igen, hozzáadom.] Haragomban hozzávágtam a könyvet; hozzá bizony.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi