huja [1]
huja [1] indulatszó és főnév, (ritka) hujah
I. indulatszó (tájszó)
1. <Munka közben (rövid) pihenés elrendelésére, főleg kubikusok, zsákolók, homokot hordók, nehéz testi munkát végzők közt:> (rövid) pihenőre hagyd abba a munkát!, pihenő! || a. (régies) <Evező révészeknek szóló utasításként, mikor a parthoz közelednek:> ne evezz!, lassan! Hujah! | Parton vagyunk. Fektessétek le a | Lapátokat. (Baksay) Megáll munkájában [a hajó kormányosa] és a többinek is ugyanezt rendeli, mondván: – Huja! Leteszik a csáklyát, abban hagyják az evezést. Megy már a hajó lefelé. (Tömörkény István)
2. <Sztrájkra való felhívásként:> hagyd abba (hagyjátok abba) a munkát! A mérnökök sejtik, hogy valami készül, de még nem tudják: mi. Egy gödörgazda azt kiáltja a töltés tetejéről: – Huja! A bokorba tartozó emberek megállnak. Aki tolta épp fölfelé a járón a talicskát, annak a közepén otthagyja. Az ásókat belevágja a földbe. És sorban … hallatszanak a kemény, rekedt szavak: – Huja! – Huja! a munka zaja után ijesztő nyugalom áll be. (Tömörkény István)
II. főnév huját, hujája Munka közben tartott rövid pihenő.
