hullámzik
hullámzik tárgyatlan ige -ott; -ana (-anék); ..mozzon (..mozzék); -ani (csak 3. személyben)
1. <Víz> hullámmozgást végez, hullámok keletkeznek rajta. Hullámzik a Balaton. Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Vmi a hullámzó vízhez hasonlóan, ütemesen lengve mozog. Búzavetés hullámzik a szélben. Keble hullámzik. [Keblén] a mécs fénye játszik enyelegve És hullámzik rajta, mintha az remegne. (Arany János) Az érett kalász most is úgy hullámzik …, mint azelőtt. (Jókai Mór) Haja a sok hajladozásban kibomlott s … hullámzott a nyaka körül. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) <Tömeg> részeiben kavarogva több irányban, ide-oda jön-megy. Nagy tömeg hullámzik az utcákon. Húszezernyi néptömeg hullámzott Pest utcáin. (Jókai Mór) A pályaudvar előtt óriási tömeg hullámzott. (Kuncz Aladár) || b. (átvitt értelemben) Vmi ide-oda tolódik, hol itt van, hol amott. Hullámzik a front. || c. (átvitt értelemben) <Érzés, indulat> ismételten változik. Heves indulatok hullámzanak szívében.
Igekötős igék: áthullámzik; végighullámzik.
hullámoztat; hullámzó.
