huszárság
huszárság főnév -ot, -a
1. Könnyűlovasokból álló fegyvernem <a magyar hadseregben>. A huszárságnál szolgált. || a. <Némely külföldi hadseregben> magyaros zsinórzatú egyenruhát viselő ugyanilyen fegyvernem. Francia, német huszárság.
2. Az e fegyvernemhez tartozó katonák összessége. A huszárságot új egyenruhába öltöztették. || a. Huszárokból álló csapat. A huszárság földerítette a terepet. A huszárság rohamra indult. Sok szabados hajdú, s rohanó paripáju huszárság Jöttenek a várhoz. (Vörösmarty Mihály) Tiszaparton táboroz a huszárság. (Arany János)
3. Vkinek huszár (1) mivolta, állapota v. ennek ideje. Büszke volt huszárságára. Huszárságát Szegeden töltötte.
huszársági.
