húzgál
húzgál tárgyas ige -t, -jon, (bizalmas) huzigál
1. Lassan, de folytonosan v. egymás után többször húz (főként I. 3, 5, 6) vmit. Húzgálja a csengő zsinórját. Szemére húzgálja a kalapot. Folyton a gyűrűjét húzgálja. Szeget húzgált egy ócska ládából. Húzgálja a lányok haját. Ah, mint tudott ez a fákra mászni, … búgatyút húzgálni. (Jókai Mór) Mikor az éjszaka sötétjében gördül az országúton a vásáros kocsija, utána szaladnak, kivágják hátulról a ponyvát és húzgálják kifelé alóla az árut. (Tömörkény István)
2. <Kocsit> ide-oda húz. Ne húzgáld folyton azt a kocsit!
3. Vmin többször húz (III. 1), végighúz vmit. Nem tud hegedülni, csak húzgálja a vonót. Ne húzgáld a földön a kabátodat!
4. <Több vonalat> egymás után húz, meghúz; húzogat. Vonalakat húzgált a porba.
5. (népies) Több helyre magával visz vmit, vkit. Miért kell azt a csomagot mindig magaddal húzgálnod? Mindenüvé húzgálja a fiát.
Igekötős igék: aláhúzgál; áthúzgál; behúzgál; helyrehúzgál; kihúzgál; lehúzgál; meghúzgál; összehúzgál; széthúzgál; visszahúzgál.
húzgálás, húzgáló; húzgált.
