I. (nyelvtudomány) Beszédhang: felső nyelvállással, az ajak kerekítése nélkül képzett magas, palatális rövid magánhangzó (pl. az igen szó első hangja). Rövid i; az i ejtése, képzése. Ó az i | kelleme, ó az l | dallama … (Kosztolányi Dezső)
II.
1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a latin ábécének kilencedik, a magyar ábécének a h és az í közé eső tizenötödik betűje; nyomtatott alakja: i, I. Kis (rövid) i; nagy (rövid) I. A hold a barna éjben | a torony sárgaszin | hegyében | űlt, mint a pont az i-n. (Tóth Árpád–Musset-fordítás) Ivánovics Lenke! – mondta hangosan és érzelmesen, … s egy gyögyörű I betűt rajzolt képzeletben a hófehér papírra. (Krúdy Gyula)
2. (rendsz. jelzőként) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi tagját is az ábécé betűi jelölik:> kilencedik. Az i) bekezdés; az első szakasz i) pontja.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.