ibolya
ibolya főnév ibolyát, ibolyája
1. Apró erdei, ill. kerti évelő növény; illatos virága sötétlila (Viola odorata). Kék, illatos ibolya; az ibolya kibújt a földből; ibolyát ültet.
Szóláshasonlat(ok): szerény, mint az ibolya: nagyon szerény, félrehúzódó <személy>. Ki megnyitod kelyhed mosolyogva, kéken: Légy üdvöz, kedves ibolya! (Tompa Mihály) || a. Ennek virágja (szárával együtt). Egy csokor ibolya; ibolyát árul; ibolyát szed. Oh, hírben ragyogó és ibolya-koszorúzta szerelmes Athenae … (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Kis ibolyáim mind elkeltek, Majd újak síromon teremnek. (Madách Imre)
2. (növénytan) Ezt és a vele rokon évelő kétszikű növényeket magában foglaló növénynemzetség (Viola). || a. Ebbe a nemzetségbe tartozó évelő növény. Borzas, csodás, csuklyás, erdei, fehér, homoki, magas, réti, sovány ibolya.
3. (fizika is) A színkép hét alapszíne közül a sötétkék mellett a külső szélre eső szín. Ilona, | Ilona | És nekem szín is ez, | halovány | kék-lila, | … ibolya, | Ilona. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) jelzői használat(ban) Ilyen színű; ibolyakék, ibolyaszín(ű). Ibolya szemek.
Szólás(ok): (tréfás) alulról szagolja az ibolyát: (már) meghalt, el is temették.
Szóösszetétel(ek): 1. ibolyacsokor; ibolyafüzér; ibolyaillat; ibolyalevél; ibolyaszag; ibolyavirág; 2. ultraibolya.
ibolyácska; ibolyás.
