idegesség
idegesség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az ideges (1) melléknévvel kifejezett beteges lelki tulajdonság, ill. állapot. Az idegesség gyógyítása, kezelése. [Kemény Zsigmond] érti a női arc titkait, … a nők idegességét … és szeszélyeit. (Péterfy Jenő)
2. Ideges (2) lelkiállapot; izgatottság. Idegességében kezét tördelte. Úrrá lett rajta az idegesség. Nem tudja palástolni idegességét. Abból vettem észre idegességemet, hogy milyen remegő kézzel forgattam a … kötet lapjait. (Kuncz Aladár) Idegességében nem mindjárt találta a villamoslámpa kapcsolóját. (Kosztolányi Dezső)
3. Vkinek, vminek ideges (2–3) volta, jellege. Írásának, mozdulatainak, viselkedésének idegessége. Idegessége mindenkinek feltűnt.
4. Ideges (3) magatartás, idegeskedés. Itt nem használ az idegesség. Idegességgel nem megyünk semmire. Hagyjuk, hagyjuk – intett némi idegességgel az elnök, mert a borbély … kezdett elviselhetetlen lenni. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): gyomoridegesség.
idegességi.
