idegzet
idegzet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (bonctan) Az idegek (1) összessége, hálózata; idegrendszer. Paraszt vér folyt ereiben, friss, még ki nem fáradt idegzetet örökölt. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) Az idegek állapota, kül. ellenálló, teherbíró képessége; vkinek az idegei (2). Erős, gyenge idegzet; vkinek az idegzete ® szétbomlik; jó az idegzete; nincs hozzá idegzete. Mintha egész idegzete felüdült volna egy gondolat által. (Jókai Mór) A füst betódult az ablakon [a vasúti fülkébe], Imrusnak fölfordult … a gyomra, gyönge idegzete nem bírta a hátrafelé ülést. (Babits Mihály)
idegzetű.
