ideillik
ideillik tárgyatlan ige
1. <Tárgy, eszköz> a beszélőhöz közel eső, ismert, megnevezett v. odaértett helyre illeszthető, ill. rendeltetésének ott jól meg tud felelni. Ez a kulcs nem illik ide. Ez a gerenda éppen ideillik.
2. <Személy, dolog> a beszélőhöz közel levő, ismert, megnevezett v. odaértett személlyel, tárggyal v. körülményekkel összhangban van, nem rí ki közülük. A kép nem illik ide ebbe a szobába. Ez a közmondás éppen ideillik. Te ideillesz miközénk.
Vö.: illik (1, 2b).
ideillő.
