idomul
idomul tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
1. Idomul vmihez: <anyag, tárgy> vmely más, vele érintkező tárgyhoz simulva, ennek az alakját veszi fel. Ez a ruha nem idomul a testhez. A gitt az ablak keretéhez idomul. A bronz, a gipsz az öntőformához idomul. || a. <Anyag, tárgy> vmilyen beavatkozás következtében vmilyen alakot ölt, formálódik. A szobrász vésője alatt idomul a kő. A tüzes vas az üllőn a kovács pörölye alatt idomul.
2. (átvitt értelemben) Vkihez, vmihez idomul: <cselekvés, magatartás, ill. vki, vmi cselekvésében, magatartásában> vkit, vmit követ, vkihez, vmihez alkalmazkodik, igazodik. A feleség a férjhez, a tanítvány a tanárhoz idomul. Amilyen vad volt eleinte a kis őz, olyan gyorsan hozzánk idomult. || a. (átvitt értelemben) Változás, fejlődés közben új alakot, formát ölt. Marci ajkai torz mosolyra idomulnak. (Mikszáth Kálmán) Amint nő, öregszik az ember, úgy idomulnak vágyai, ízlése, rokonszenve. (Mikszáth Kálmán) || b. <Ember> a környezetéhez igazodva vmivé, ill. vmilyenné fejlődik. Mint aki örökké együtt lakott velünk, úgy esett közénk Vas Gereben, abban a pillanatban mindenkinek jó barátjává idomulva. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Állat> az idomítás során tanulékonynak bizonyul; az idomítás célját alkotó készségeket megtanulja v. kezdi megtanulni. A ló könnyen idomul. A kölyökvizsla vadászkutyává idomul. A csikó hátaslóvá idomul. || a. (régies) <Ember tanulás és gyakorlat v. vele született hajlam, képesség következtében> vmivé formálódik. [A] herceget a legjobb lövésszé idomulni látta. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átidomul; félreidomul; helyreidomul; hozzáidomul; visszaidomul.
idomulás; idomuló; idomult.
