idős
idős melléknév -en, -ebb [e, e] v. (hivatalos, régies) -b
1. Öreg, élemedett korú <személy>. Idős asszony, ember. (szójárás) Annyi idős az ember, amennyinek érzi magát. A klastrom főasszonya [= főnöknője] idős és beteges. (Gárdonyi Géza) Szindbád csupán a két idős férfiú furcsa szuszogását hallotta. (Krúdy Gyula)
2. Mennyi v. milyen idős?: mi az életkora, hány éves?
3. Idősb v. idősebb (rövidítve id.): <azonos nevű két személy, rendsz. apa és fiú megkülönböztető jelzőjeként:> a nagyobb korú v. a korábban élt. Idősb Szabó Péter.
Szóösszetétel(ek): egyidős; rangidős.
idősség.
