időtlen
időtlen [e] melléknév -ül, (-ebb) (választékos)
1. <Ebben az állandósult szókapcsolatban:> Időtlen idő: beláthatatlanul hosszú, végtelen idő. Időtlen időkig; időtlen idők óta. Időtlen idők óta egymásra dűltek a vén fák. (Jókai Mór)
2. Olyan, ami nem látszik csupán egy bizonyos korszak sajátjának, hanem úgy tűnik fel, mintha minden időnek, korszaknak egyaránt szólna. Időtlen (értékű) alkotás; időtlen szépség; időtlen alak, figura, szobor. Az élmény percnyit él, de a forma változatlan áll: | … tiszta és időtlen igazság. (Babits Mihály)
időtlenség.
