időzés
időzés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Az időz igével kifejezett állapot, folyamat; az a tény, hogy vki vhol időz(ik); vhol való tartózkodás. Hosszú, rövid időzés után. A fővárosban való időzése sok pénzbe került. A kurucok Lőcsén való időzésekor csupa kis kuruc kapitányt szültek az anyák … (Krúdy Gyula)
