ifjonc
ifjonc főnév -ot, -a
1. (régies) Ifjú férfi. Bánkot a jaderai ütközetben, bár gyenge ifjonc vala, tizenhat évesnél gyermekebbnek alig tehetjük. (Arany János)
2. (tréfás v. rosszalló) Éretlen, nyegle v. hetyke fiatalember. Nagyhangú ifjonc. A tolakodó ifjoncot leintette. Az ilyen ifjoncokat móresre kell tanítani. Hetyke, társai előtt szellemi tehetségeivel kérkedő ifjonc volt. (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) (elavult) Fiatal, kezdő. A drámai költészetben oly szegény, ifjonc hazai literatura méltán várja az … új drámaköltőtől, hogy ezután művében az elrendezésre … több figyelmet fordít. (Vörösmarty Mihály)
