igavonó
igavonó melléknév és főnév
I. melléknév Mezőgazdasági igás munkára v. teherhúzásra haszn. <állat>. Igavonó állat, barom, marha; igavonó erő. A rénszarvas északon igavonó állat is. Tántorogva ballag a két kajla sőre, … Ott ül a szegény pór az első saroglyán, … Biztatgatja két hű igavonó társát. (Arany János) [A jobbágyoknak] Kun László alatt igavonó állatuk sem volt már, maguk húzták a taligát. (Móricz Zsigmond)
II. főnév
1. Igavonó állat. Van egy pár igavonója. Ha nem siet, élve nem marad egy szál ott; Mert már, a királlyal, az eleje harcol, Hátulja sátort szed, igavonót hajszol. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Nehéz munkát végző, keservesen robotoló ember. Igen, egy igavonóra szükség van, aki hajnalban kél, és éjféltájban fekszik, s ez én vagyok. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): igavonó-állomány; igavonóhiány.
