igazán

Full text search

igazán határozószó és mondatszó, középfok (ritka): igazábban
I. határozószó
1. <Nyomatékos állításként, múlt és jelen vonatkozásban.> A valóságnak, a valóságos tény(ek)nek megfelelően; valósággal, valóban. [Te biztosan rosszul feleltél, csak letagadod.] – Hidd el, igazán nem feleltem.  Látod azt a lovat: Puk Mihály ül rajta! | Odanézett Csóri: hát bizony való az! | Mert igazán ember és igazán ló az. (Arany János) || a. <Más személy gondolatának, érzésének minősítésére és a beszélő meggyőződésének nyomatékos kifejezésére:> én, a beszélő meg vagyok győződve róla, hogy valóban …, hogy csakugyan … Igazán hiszi, amit mond (v. mondtam neki). Igazán érzi, hogy hálával tartozik neked. || b. (ritka, népies) <A beszélő érzelmileg színezett igazságérzetének kifejezésére:> a valóságnak, a tényeknek, az igazságnak megfelelően és szívem szerint.  Aki árgyélusa van, be igazán beszél! (Vajda János) || c. <Fogadkozásnak, jövőbeli cselekvés nyomatékos állításának kifejezésére:> egészen bizonyosan. Most már igazán meg fogom tenni. Holnap igazán meglátogatom a beteget.  Vagy veszed a pénzt egykettőre, vagy itt a szemed láttára elégetem, oly igazán, amint Velkovics Györgynek hívnak. (Mikszáth Kálmán) || d. (ritka) Bizonyosan, kétségtelenül. Igazán el fog jönni.  Ahhoz Kegyelmeteket senki sem vezetheti el igazábban mint én. (Kazinczy FerencMolière-fordítás) Olyan jól és igazán elutazik [a földesúr], hogy ide többé nem jön vissza soha. (Móricz Zsigmond)
2. (melléknévvel, minősítést kifejező főnévvel, határozóval, némely igével kapcs.) Én, a beszélő meg vagyok győződve arról, hogy valóban …, mégpedig nem is kevéssé (, hanem jelentős mértékben). Igazán jó, szép; igazán okos dolog. Ez igazán nagyszerű! Igazán meggyőzően beszéltél. Tegnap igazán remekeltél.  Nem volna semmi kifogásom, ha levélkulcsnak keresztelné el a miniszter a számfejtő ákom-bákomjait, de így igazán hülyeség. (Mikszáth Kálmán) Igazán bolond ötlet. (Mikszáth Kálmán) Itt az alkalom, hogy egy igazán nagy szolgálatot tégy nekem. (Ambrus Zoltán) || a. <A fokozás mozzanatának erősebb kiemelésével.> Szeretnék már egy igazán szép ruhát. Egy igazán őszinte szóval mindent elérne.  Riminszky akkor haragudott meg csak igazán. (Krúdy Gyula) || b. Igazán szeret: igaz és tartós érzéssel sz.; szívből sz. Ez az ember igazán szeret téged.  Agglegény abból lesz, aki sohasem szeretett igazán. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) Hamisság nélkül.  [A bajnoki torna rendezője] Régi szertartásból a fövenyet bottal | Turkálja, ha nincs-e tőr vagy hurok ottan? | Hirdeti, hogy nincsen, igazán megy a sor. (Arany János) || a. Őszintén, hazugság, tettetés nélkül. Igazán mondom; igazán szólva v. mondva; igazán örül.  Vallj igazán! úgyis látod, hogy cimboráidnak már nyomán vagyunk. (Eötvös József) Olyan tisztán, igazán hangzott minden szava, … hogy szinte szégyenkeztem. (Gárdonyi Géza) || b. Színlelés, tettetés nélkül; valósággal.  Náci elájult igazán … Három doktor is volt az ágyánál. (Ady Endre)
4. A szó igazi értelmében; a maga eredeti valóságában; lényegében. Ez a kék szín nem igazán kék, kissé zöldes.  Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor)
5. Az erkölcsi v. a társadalmi törvényeknek megfelelően; becsületes úton, módon; igaz úton.  Igazán megvívtunk, tanu nélkül, ketten. (Arany János) Vagyonja nem gyűlt igazán. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
6. (elavult) Igazságosan, helyesen.  Legigazábban ítélt … Medea. (Dugonics András) A bírságot magok közt igazán osszák el a főispányok [= főispánok] és szolgabírák. (Virág Benedek)
7. Kielégítő módon; jól, alaposan. Most végre igazán dolgozik.  Sokszor elment e falragasz mellett, de igazán sohase merte megnézni. (Kosztolányi Dezső)
8. Teljes mértékben, fokban; különösen nagyon, alaposan. Csak most fáj még a fejem igazán. Most aztán igazán kimulattam magam!  Oh, ha-ha, most igazán szorul a jeles ifjú. (Ady Endre) Akkor tánc meg lakodalom! … Akkor iszunk igazán! – kiabáltak. (Móricz Zsigmond)
9. <Szegény, bizonytalan közlés kifejezésében.> Hát igazán eljöhetnél már hozzánk.  Ha fa volnék, hát fészket igazán | a varjú is szükségből rakna rám. (József Attila)
II. mondatszó (ritka)
1. <Utána következő v. megelőző közlés nyomósítására.> Most már aztán elég, igazán.  Igazán, nem látszott a különbség rajta. (Arany János)
2. (bizalmas) <Kérés, bizonytalan állítás, kérdés bevezetésére v. nyomósítására, gyak. töltelékszóként.> Igazán, ne zavarj már! De igazán, hol lehet az a gyerek? Igazán, nem is tudom, mit mondjak.  Igazán, apám, Mit hánykolódol egész éjtszaka? (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
3. <A közlés megerősítését váró v. sürgető csodálkozó kérdésként, rendsz. olyan közlés v. kérdés után, amelynek örülünk, amelyet szívesen hallunk:> csakugyan?!, valóban?! [Apámat kinevezték.] – Igazán?!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi