igazolás
igazolás főnév -t, -ok, -a
1. Az igazol (kül. 1, 3, 7) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit igazolnak, ill. az a tény, hogy vki, vmi igazol vmit; vmely dolog, állítás helyességének, igaz, való voltának, jogosságának bizonyítása, elismerése. Az állítás, az eljárás, a gyanú, a személyazonosság, a vád igazolása; a mulasztás igazolása; a tétel tudományos igazolása; szavainak tényekkel, tettekkel való igazolása; igazolásul előad, említ, felhoz vmely tényt, körülményt. Mit tudsz előadni igazolásodra? Jóhiszeműsége nem szorul igazolásra. || a. (jogtudomány) <Peres és államigazgatási eljárásban> annak bizonyítása, hogy a határidőt az érdekelt fél önhibáján kívül mulasztotta el.
2. Főleg vmely hivatalos szervnek vmely tényt, vminek a megtörténtét, valódiságát igazoló írásos nyilatkozata, tanúskodása. A beadványról hiányzik a tanács igazolása. Az állás elnyeréséhez többféle hivatalos igazolás szükséges. Van-e igazolásod a mulasztásról? Kérték tőle az igazolást.
3. (politika) Az igazol (6) igével kifejezett hivatalos eljárás, <jelentős politikai fordulat, a hatalomban beállt változás után> vki (közelmúltbeli) magatartásának főleg politikai szempontból való megvizsgálása és elbírálása. Igazolása most van folyamatban. Voltál már igazoláson?
4. (hivatalos) Az a cselekvés, hogy vki rendőri v. más hatósági személy felszólítására igazolja kilétét, személyazonosságát. Igazolásra szólították fel. || a. (hivatalos) Az az eljárás, hogy vki felettes hatóságának a felszólítására vmely tettére vonatk. Igazoló jelentést tesz, vmely vád alól tisztázza, vmely ügyben igazolja magát. Igazolásra szólította fel a főnöke.
5. (politika, közigazgatás) Vmely testületnek, kül. a képviselőháznak a megalakulásakor a tagok tagsági jogosultságának megvizsgálása, ill. tanúsítása. || a. (sport) A központi sportszervezet által annak tanúsítása, hogy vmelyik sportoló vmely sportegyesületnek a tagja.
Szóösszetétel(ek): önigazolás.
igazolási; igazolásos.
