igényel
igényel [ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
1. (választékos) <Személy> úgy kér, követel vmit, mint ami jog v. méltányosság alapján jár neki. Azt igényli, hogy foglalkozzanak vele. Minden ember külön magyarázatot igényelt. (Vas Gereben) || a. (hivatalos) Igényel vmit: <hatóságtól bizonyos jogok alapján> vminek a juttatását, kiutalását kéri. Földet, hitelt, lakást, papírt igényel.
2. (választékos, gyak. modoros használatban) Kíván, követel vmit, amire vmely eredmény, cél érdekében feltétlenül szüksége van, amire rászorul. Az ápolás odaadást, türelmet igényel. A kert nagyobb gondozást igényel. Ez a munka nagy figyelmet igényel. A haza igényel munkás, hű fiakat. (Arany János) Nemcsak én, hanem az uram is szerette és igényelte mind a finom … dolgokat, módosabb, újfélébb szokásokat, fejlettebb életmódot. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: előreigényel; kiigényel; visszaigényel.
igényelhető; igényelt.
