igénylő
igénylő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami igényel (1, 2), megkíván vmit, rászorul vmire. Nagy gyöngédséget igénylő asszony; óvatos kezelést igénylő beteg; nagy körültekintést igénylő feladat; gondos ápolást igénylő növény.
2. Olyan <személy>, aki vmire igénylést adott be, vmiért folyamodott. Lakást igénylő házaspár.
II. főnév -t, -je [e] Vmit igénylő (I. 2) személy. A földet felosztották az igénylők között. Kölcsönt folyósítanak az igénylőknek.
Szóösszetétel(ek): 1. igénylőlap; 2. földigénylő.
