igéz
igéz ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. tárgyas (régies) Vkit babonás hiedelmek szerint hatásos cselekménnyel v. szóval vmely cél érdekében szabad elhatározó képességétől megfosztani igyekszik; bűvöl.
2. tárgyas (költői) Vkit igéz: nagyfokú, szinte bénítóan ható érzelmet, főleg csodálatot, rémületet kelt vkiben. [Éris] Álommézzel kezdi Izráelt locsolni, Izráelt a bőgőst, kit altató méze Mindjárt a legmélyebb álomra igéze. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (tárgy nélkül) (költői) Ilyen érzelem keltésére képes. Igéz mikor játszik, bájol mihelyt táncol. (Csokonai Vitéz Mihály) A rózsaszínű öltöny könnyebben igéz, és könnyebben fog rajta az igézet. (Jókai Mór)
Igekötős igék: megigéz.
igézés; igézett.
